Prológus

"Az elkerülhetetlennel kétféleképpen lehet szembenézni: vagy odavonszolnak a sorsod elé, vagy megtámadod azt." -Mary E. Pearson 

Mondják, hogy a vér nem válik vízzé. A vérünk meghatároz, talán hozzásegít valamihez, vagy megátkoz, de mindig köt valahová. Valakihez. Sosem fogod tudni lemosni magadról a származásod. Mert a vér valóban nem válik vízzé. Megtanultam. Évekig kapálóztam a saját sorsom, a saját vérem ellen. Nem akartam az lenni, aki vagyok. Nem akartam önmagam lenni. Hana Riina, egy hírhedt banda egykori főnökének lánya lenni. Ám ahogy mondtam: a vérünk megköt. Meghatároz. Évekbe telt, mire végre a fejembe véstem. Mire rájöttem, nem kell menekülnöm a hova tartozásom elől. Mert akármit tehetek, ha egyszer már megírták a történetem. Ha a végzetem az, amit annak a bizonyos nagykönyvnek utolsó lapjára írtak. Ebbe a történetbe születtem. Ebbe a családba, ebbe a világba. Akár tudnak rólam, akár nem. És azt, amit átokként kaptam, ha elég erős vagyok, adottsággá tudom formálni. Mára valóban megtanultam. Nem menekülhettem örökké. Egyszer magam mögé kellett néznem. És amit ott láttam, az már nem az a hely volt, ahonnan elindultam. Egy puszta, és kietlen világ volt. És tudjátok mit? Tehettem azért, hogy újra kivirágozzon...

Hogy mit tehet egy egyszerű lány a városáért? Semmit. Hogy mit tehet egy olyan lány, mint én? Egy olyan lány, akinek az apja Amerika egyik leghírhedtebb bandája, az Elite Band főnöke volt? Annak a bandának, amelyik a város kiégését okozta? Nos, ebből a szemszögből nézve, te is rájöhetsz, hogy igenis rengeteget. Hogy miért nem tettem eddig? Nem tudtam ám gyerekoromtól kezdve, hogy ki is vagyok. Anyám egyszerű cselédlány volt, aki teherbe esett egy drogbárótól. Pár éve jöttem csak rá a származásomra. Azóta kiderítettem mindent. Hogy mi is hajtott ennyire?
Tudom, hogy nem csak az én történetem vett ilyen drámai fordulatot egyetlen nap alatt. Mivel sehonnan nem kaptunk támogatást, anyámmal egy szegény kis városrészlegben éltünk, nem igen békés környezetben. Egy lövöldözés során teljesen árvává váltam. Egy golyó mellkason találta az egyetlen embert, akihez kötődtem. Anya percek alatt elvérzett. És én itt maradtam teljesen egyedül. Legalábbis azt hittem. De abban a pillanatban rájöttem. Megfogadtam magamnak, hogy összegyűjtöm a sorstársaimat, a bandaháborúk miatt árván maradt embereket, akik tudnak, és akarnak harcolni, és együtt foglyuk megbosszulni mindezt. Mindent, amit az emberekkel, a világgal, velünk tettek. Bosszút állunk az Elite Band-en!

A nevem Hana Riina. És valahogy így kezdődött az én történetem...